3.rész

Rosewood - Hill ház ; 08:32 perc

Az ébresztőórám csak ekkor csörgött. Mikor megláttam,hogy már ennyi az idő,a rémület fogott el. Második napom ebben az iskolában,és máris elkések. 

Amilyen gyorsan csak tudtam összekaptam magam,és megkértem apát,hogy vigyen el a suliba. 

Rosewood - Gimnázium; 08:50 perc

Az első óra végére csak beértem. A folyosón a szekrényemhez mentem,és kinyitottam,majd kivettem a szükséges könyveket.

- Hé,Becky -  szólított meg Hanna. - Nincs kedved velünk eljönni délután moziba?

Spencer,Aria,és Emily is mind kérdő szemekkel néztek rám. 

Fogalmam sem volt mit mondjak. 

- Ne haragudjatok,de ez most nem fog menni. Programom van. Talán majd máskor.

Elköszöntem,fogtam a könyveimet és a második órára siettem.

Rosewood - Hill ház ; 19:11 perc

Nemsokára értem jön,ezt mondta a telefonba. Valami elegáns helyre akar vinni,ezért sincs ötletem,hogy mit vegyek fel. A legtöbb cuccom eladtam. Ki tudja,hogy hová megyünk,én meg majd rongyos ruhákba jelenek meg. 

A választásom,egy türkizkék ruhára esett,ki gyöngyökkel díszítve. Ez az egyetlen normális cuccom.

Az ajtómon kopogást hallottam. Csak annyit mondtam "Gyere be!".

Meglepetésemre Hanna állt az ajtómban.

Bejött,és leült az ágyamra. 

- Nem úgy volt,hogy ma moziba mentek?

- De,úgy volt. De én nem mentem. Beszélnem kell veled. Tudom,hogy nem a legjobb az időpont,de valamit el kell mondanom. Tudnod kell mindenről,hogy tisztán láthatsd a dolgokat. Mindent.

És Hanna elkezdett mesélni. Elmondta,hogy volt egy legjobb barátnője,aki eltűnt,és nem sokkal később kiderült,hogy meghalt. Alisonnak hívták. Először azt hitték,hogy ő küldi az SMS-ket A- feladóként,de miután kiderült,hogy már nem él,így ez értelmetlennek tűnt.

- Megijeszt ez a helyzet. Nagyon megijeszt. 

- Tudom,ugyan így éreztem én is,amikor megkaptam az első üzenetet. Ő mindent tud rólunk,mindenhol ott van. Egyszerűen rémisztő.

És szemeivel maga elé meredt.

Ekkor a földszintről anya kiabált fel,hogy itt van értem a fiú.

Hanna nagyra tátott szájjal nézett rám,és elkezdett faggatózni,hogy mégis ki az.

Nem tudtam eldönteni,hogy el mondjam-e neki,hogy Aria öccse az,Mike,vagy inkább hallgassam el a dolgot. 

- Mennem kell. - mondtam és felkaptam a táskám az ágyról. 

Hanna SMS-t kapott. Rám nézett. 

- Mike az,ugye? - ötletem sem volt,hogy ezt honnan tudta meg.

- Ezt most honnan veszed? - néztem rá kérdően.

Felém tartotta a telefonját,hogy olvassam el,az üzenetet amit kapott.

"A KIS R*BANC BARÁTNŐD ÖCCSE,NEM EGYÉRTELMŰ? KÁR LENNE,HA BALHÉBA FULLADNA AZ ESTE. A-".

- Akkor most már nem lesz titkom,sem magán életem?

Kirohantam a szobából. Olyan feldúlt,még talán sohasem voltam. Ki ez,hogy mindent tud rólam? 

Mike kint várt,a kocsikulccsal a kezében. Mikor kiértem a házból,kaptam az arcomra egy puszit,megdicsérte a ruhám,azt mondta gyönyörű vagyok,majd megkérdezte,hogy el indulhatunk-e. Bólintottam.

Rosewood - Papa's Pizzéria ; 20:36 perc

Mike azt mondta,hogy elegánsabb helyre tervezte a első randit,de még nem kapott a héten zsebpénzt,így csak ide tudtunk eljönni. Megértően mosolyogtam rá. 

Én nem várom el egy pasitól sem,hogy méregdrága helyre vigyen,tőle sem vártam el ezt.

Bementünk,leültünk az egyik piros - fehér kockás terítős asztalhoz,és rendeltünk egy extra sajtos pizzát.

- Olyan gyönyörű vagy! - bókolt Mike,amire én teljesen elpirultam.

- Köszönöm! - kedvesen mosolyogtam rá,és megfogtam a kezét. - Ne haragudj. Nem is tudom mi van velem.

Nem válaszolt. Megszorította a kezemet. Rám mosolygott.

Pár percen belül meghozták a vacsoránkat. Ez az este ennél nem is lehetne jobb. Mike annyira aranyos fiú.

Rosewood - Valahol a város kihalt utcáin

- Mike,hová megyünk? - néztem rá,és elmosolyodtam.

- Majd megtudod. Titok. -  kacsintott,és beletúrt a hajába.

Tetszett ez a titokzatosság,ezért nem is kérdeztem rá többször. Lesz ami lesz,rábízom magam. Nem rég ismerem,de úgy érzem kezdek belé szeretni.

Megérkeztünk egy kopott ,és repedezett falú házhoz. 

Nem értettem,hogy mit keresünk itt,de bíztam Mikeban. Ő azt mondta,hogy menjek be.

- Tehát,miért vagyunk itt?

- Szerettem volna nyugodtabb körülmények között folytatni az estét,ezért hoztalak ide.

Azok a szemek,teljesen elvarázsoltak.

- Ez mégis mit jelent? - néztem rá,és megfogtam a kezét.

Megcsókolt. Egy pillanat,ahol nem számít semmi,csak Te és Ő. Nem létezik semmi és senki más,csak Ti.

- Teljesen beléd szerettem. - mondta,és végig simította karomat.

Viselkedése egyre furcsábbá vált. Testemet a falhoz szorította,és újra megcsókolt.

- Mike,hagyd abba! - nem hallgatott rám,süket füleket találtak a szavaim.

Újra és újra rákiáltottam,mire végül sikerült ellöknöm magamtól.

- Undorító vagy! Azért hozol ide,hogy lefektess? Hiszen még alig ismerjük egymást,mit képzeltél? Lehet,hogy a többi barátnőd könnyűvérű volt,de én más vagyok. 

Azzal megfogtam a táskám,és kirohantam az ajtón. Már csak arra kell rájönnöm,merre van az otthonom.