Ne haragudjatok,hogy ilyen sokáig tartott megírni az új részt,de a szerelmemmel töltöttem ezt a két napot,és nem értem rá. De most itt van, remélem tetszeni fog.
Mivel múltkor nem jött össze,a látogató,ami után extra hosszú rész jött volna,így most is csak egy részt írtam.
Szeretnélek Titeket megkérni arra,hogy ha szeretitek a PLL-t,akkor KATT IDE,és lájkoljátok az oldalt Facebookon!
Utolsó sorban ne felejtsétek,hogy IRATKOZZATOK FEL,hogy mindig lássátok,mikor van új rész.
Jó olvasást!
Rosewood - Hill ház ; 12:04 perc
Épp ebédeltünk,mikor megszólalt a csengő. Apa felállt az asztaltól,és ajtót nyitott.
Az ajtóban ott állt a három lány. Szerencsére őket már a barátnőimnek hívhatom.
Behívtam őket,majd felmentünk a szobába.
- Aria elmesélte,hogy mi történt. Annyira sajnálom,Becky . Mi tényleg nem akartunk téged is belekeverni. - mentegetőzött Emily,és megfogta a kezem.
- Nem tehettek semmiről. - mosolyogtam rájuk.
Anya ekkor jött be a szobába,teát hozott,és vaníliás karikát. Lerakta az asztalra,megkérdezte kérünk-e még valamit,majd kiment.
- A szüleidnek sem mondtad,ugye?
- Dehogy is. Nem mondtam senkinek semmit.
Na és most mit csináljunk? Én unatkozom - mondta Hanna,majd belekortyolt a teájába. - Mondjuk,elmehetnénk bulizni.
Ha be akarom vallani az igazat,én még sohasem voltam bulizni,és ami azt illeti,nincs is kedvem. Sokkal szívesebben nézem itthon a tévét,vagy beszélgetek a barátokkal. Végül csak annyit mondtam,hogy nekem most nincs kedvem.
- Akkor nem tudom. Kifogytam az ötletekből. - mondta, majd hátradőlt az ágyon.t
- Maradjunk mondjuk annál,hogy csinálunk popcorn-t,és megnézünk egy filmet. Benne vagytok?
Végül ez lett az esti program. Befeküdtünk a tévé elé,és egészen éjszaka tizenegyig fel voltunk.
- Azt hiszem,ideje mennünk. nagyon jól éreztük magunkat Becky. - mondta Aria, majd mosolygott.
- Én is veletek. Holnap,találkozunk? - kérdeztem nagy vigyorral.
- Persze,holnap Spencernél leszünk,és majd eldől,mit csinálunk. Gyere mondjuk ötre.
Mindenkit megöleltem,majd kimentek a házból. Becsuktam az ajtót,és be is zártam.
A nappaliba mentem,hogy összeszedjem a kukorica maradványokat,és a földön heverő párnákat. Fél tizenkettő volt,mire felértem a szobába,és megágyaztam.
Úgy gondoltam,mivel szombat van,megérdemlek annyit,hogy egy kicsit tovább maradjak fent,ezért felnyitottam a laptopom,beírtam a jelszavam,és bejelentkeztem.
Nem sokkal később,érdekes,halk kopogásra lettem figyelmes.
Először nagyon megijedtem,mivel nem tudtam,hogy honnan jön a hang,de később rájöttem.
Kinéztem az ablakon,és megpillantottam Mikeot,kavicsokkal teli a kezében. Az ablakom dobálta,hogy észrevegyem.
- Felmehetek? - kérdezte.
Hirtelen nem tudtam,hogy mit feleljek,aztán valami belső hang azt súgta,hogy engedd.
Lekiabáltam,hogy gyere az első ajtóhoz,és beengedlek,majd lerohantam,és kinyitottam neki az ajtót.
- Örülök,hogy itt vagy. - mondtam,és rámosolyogtam,majd visszamentünk a szobámba.
Leültünk az ágyra, Ő mélyen a szemembe nézett,és elkezdett vallani. Mindent.
- Becky,azért vagyok itt,hogy elmondjam,nem csak arra kellettél azon az estén. Tényleg nagyon megkedveltelek,sőt,talán még többet is éreztem,vagyis érzek. Azóta az este óta nem tudlak kiverni a fejemből. És nem is akarlak.
- A szüleidnek sem mondtad,ugye?
- Dehogy is. Nem mondtam senkinek semmit.
Na és most mit csináljunk? Én unatkozom - mondta Hanna,majd belekortyolt a teájába. - Mondjuk,elmehetnénk bulizni.
Ha be akarom vallani az igazat,én még sohasem voltam bulizni,és ami azt illeti,nincs is kedvem. Sokkal szívesebben nézem itthon a tévét,vagy beszélgetek a barátokkal. Végül csak annyit mondtam,hogy nekem most nincs kedvem.
- Akkor nem tudom. Kifogytam az ötletekből. - mondta, majd hátradőlt az ágyon.t
- Maradjunk mondjuk annál,hogy csinálunk popcorn-t,és megnézünk egy filmet. Benne vagytok?
Végül ez lett az esti program. Befeküdtünk a tévé elé,és egészen éjszaka tizenegyig fel voltunk.
- Azt hiszem,ideje mennünk. nagyon jól éreztük magunkat Becky. - mondta Aria, majd mosolygott.
- Én is veletek. Holnap,találkozunk? - kérdeztem nagy vigyorral.
- Persze,holnap Spencernél leszünk,és majd eldől,mit csinálunk. Gyere mondjuk ötre.
Mindenkit megöleltem,majd kimentek a házból. Becsuktam az ajtót,és be is zártam.
A nappaliba mentem,hogy összeszedjem a kukorica maradványokat,és a földön heverő párnákat. Fél tizenkettő volt,mire felértem a szobába,és megágyaztam.
Úgy gondoltam,mivel szombat van,megérdemlek annyit,hogy egy kicsit tovább maradjak fent,ezért felnyitottam a laptopom,beírtam a jelszavam,és bejelentkeztem.
Nem sokkal később,érdekes,halk kopogásra lettem figyelmes.
Először nagyon megijedtem,mivel nem tudtam,hogy honnan jön a hang,de később rájöttem.
Kinéztem az ablakon,és megpillantottam Mikeot,kavicsokkal teli a kezében. Az ablakom dobálta,hogy észrevegyem.
- Felmehetek? - kérdezte.
Hirtelen nem tudtam,hogy mit feleljek,aztán valami belső hang azt súgta,hogy engedd.
Lekiabáltam,hogy gyere az első ajtóhoz,és beengedlek,majd lerohantam,és kinyitottam neki az ajtót.
- Örülök,hogy itt vagy. - mondtam,és rámosolyogtam,majd visszamentünk a szobámba.
Leültünk az ágyra, Ő mélyen a szemembe nézett,és elkezdett vallani. Mindent.
- Becky,azért vagyok itt,hogy elmondjam,nem csak arra kellettél azon az estén. Tényleg nagyon megkedveltelek,sőt,talán még többet is éreztem,vagyis érzek. Azóta az este óta nem tudlak kiverni a fejemből. És nem is akarlak.
A válaszom,egy puszi volt. A szájára.
- Tehát kapok még egy esélyt?
- De ezt már ne játszd el! - nevettem,és hozzádobtam az egyik párnámat.
- Hé óvatosan! - mondta,és előhúzott egy üveget a táskájából.
- Ez mi? Te bort hoztál? Ilyen biztos voltál benne,hogy megbocsájtok?
- Becky,nem tudtam mi fog történni. De azt tudtam,hogy ez a bor ma este el fog fogyni; vagy együtt isszuk meg,vagy én egyedül. - mosolygás közben megjelentek az arcán azok a bizonyos gödröcskék.
- Hozz két poharat.
Lerohantam a konyhába,próbáltam a legkisebb hanggal közlekedni ,és úgy felvinni a szobába. Mike kibontotta a bort; a dugót belenyomta az üvegbe,és úgy öntött a poharainkba. Milyen ügyes megoldás.
Ahogy iszogattunk,egyre jobb lett a hangulatunk. Sokat nevettünk,és beszélgettünk.
Sokkal jobban megismertük egymást,mint az pizzázóba.
- Nem hoznál nekem egy kis kaját? Nagyon megéheztem.
- Persze,hozok valamit. Két perc és itt vagyok.
El sem hiszem. Éjszaka egykor éhes.
Csináltam neki két szendvicset,és felvittem a szobába.
- Milyen aranyos vagy. - mondta. - Idd meg a bort amit öntöttem.
Nem kellett kétszer mondania,hiszen már amúgy sem volt sok a pohárban.
Mikor már befejezte az evést,oda jött hozzám. Újra a karjaiban voltam.
- Mike,figyelj, Hozz nekem egy pohár vizet,nem vagyok jól.
Kiment a szobából. Ez az utolsó emlékem az estéről.
Rosewood - Hill ház; 09:12 perc
Sajgó fejjel ébredtem fel. Először azt sem tudtam,hogy mi történt velem tegnap éjjel.
Hűvös volt a szobában. Felálltam,hogy becsukjam az ablakot. Ekkor vettem észre,egy ismeretlen földön heverő ruhadarabot. Mike kardigánja volt az.
Leültem az ágyra,és magam elé meredtem. Borzasztó dolog,hogy nem semmire sem emlékszem.
Hallottam a lépteket,hogy valaki jött fel a szobámba. Anya volt az.
- Öt perc múlva reggeli kicsim. Öltözz fel és gyere le!
Bólintottam,ő pedig becsukta maga után az ajtót.
SMS-sem jött. Méghozzá kettő.
Az elsőt Mike küldte; Csodálatos volt az együtt töltött idő! Korán leléptem,hogy a szüleid ne vegyenek észre. Majd hívlak.
Ez rendben van.
Megnyitottam a második üzenetet,és majd' elállt a lélegzetem.
"SZÉP KIS ESTE VOLT. KÁR LENNE,HA MEGTUDNÁK A BARÁTNŐID,HOGY A KÉRÉSÜK ELLENÉRE IS FOGLALKOZOL AZZAL A FIÚVAL. AZ IS KÁR LENNE,HA MEGTUDNÁK A SZÜLEID. - A."
Ezt nem hiszem el. Az SMS-hez van csatolva egy kép. Megnyitottam.
Egy fehérneműs kép. Rólam...
- Tehát kapok még egy esélyt?
- De ezt már ne játszd el! - nevettem,és hozzádobtam az egyik párnámat.
- Hé óvatosan! - mondta,és előhúzott egy üveget a táskájából.
- Ez mi? Te bort hoztál? Ilyen biztos voltál benne,hogy megbocsájtok?
- Becky,nem tudtam mi fog történni. De azt tudtam,hogy ez a bor ma este el fog fogyni; vagy együtt isszuk meg,vagy én egyedül. - mosolygás közben megjelentek az arcán azok a bizonyos gödröcskék.
- Hozz két poharat.
Lerohantam a konyhába,próbáltam a legkisebb hanggal közlekedni ,és úgy felvinni a szobába. Mike kibontotta a bort; a dugót belenyomta az üvegbe,és úgy öntött a poharainkba. Milyen ügyes megoldás.
Ahogy iszogattunk,egyre jobb lett a hangulatunk. Sokat nevettünk,és beszélgettünk.
Sokkal jobban megismertük egymást,mint az pizzázóba.
- Nem hoznál nekem egy kis kaját? Nagyon megéheztem.
- Persze,hozok valamit. Két perc és itt vagyok.
El sem hiszem. Éjszaka egykor éhes.
Csináltam neki két szendvicset,és felvittem a szobába.
- Milyen aranyos vagy. - mondta. - Idd meg a bort amit öntöttem.
Nem kellett kétszer mondania,hiszen már amúgy sem volt sok a pohárban.
Mikor már befejezte az evést,oda jött hozzám. Újra a karjaiban voltam.
- Mike,figyelj, Hozz nekem egy pohár vizet,nem vagyok jól.
Kiment a szobából. Ez az utolsó emlékem az estéről.
Rosewood - Hill ház; 09:12 perc
Sajgó fejjel ébredtem fel. Először azt sem tudtam,hogy mi történt velem tegnap éjjel.
Hűvös volt a szobában. Felálltam,hogy becsukjam az ablakot. Ekkor vettem észre,egy ismeretlen földön heverő ruhadarabot. Mike kardigánja volt az.
Leültem az ágyra,és magam elé meredtem. Borzasztó dolog,hogy nem semmire sem emlékszem.
Hallottam a lépteket,hogy valaki jött fel a szobámba. Anya volt az.
- Öt perc múlva reggeli kicsim. Öltözz fel és gyere le!
Bólintottam,ő pedig becsukta maga után az ajtót.
SMS-sem jött. Méghozzá kettő.
Az elsőt Mike küldte; Csodálatos volt az együtt töltött idő! Korán leléptem,hogy a szüleid ne vegyenek észre. Majd hívlak.
Ez rendben van.
Megnyitottam a második üzenetet,és majd' elállt a lélegzetem.
"SZÉP KIS ESTE VOLT. KÁR LENNE,HA MEGTUDNÁK A BARÁTNŐID,HOGY A KÉRÉSÜK ELLENÉRE IS FOGLALKOZOL AZZAL A FIÚVAL. AZ IS KÁR LENNE,HA MEGTUDNÁK A SZÜLEID. - A."
Ezt nem hiszem el. Az SMS-hez van csatolva egy kép. Megnyitottam.
Egy fehérneműs kép. Rólam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése