2.rész

Sziasztok!

Akkor most hivatalosan is szeretnék nektek bemutatkozni. 

Varga Barbara vagyok,a blog főszerkesztője.

Azért kezdtem bele egy PLL-es blogba,mert a sorozat izgalmakkal teli,és én is szeretnék hasonlót alkotni.

Először is szeretném elmondani,hogy a történet nem a sorozathoz hasonló módon történik.

Szeretném mindenkinek leírni,a szereplők kapcsolati hátterét a történetem szerint.

Hanna Marin : Ashley az édesanyja; Caleb a barátja,Tom az édesapja.

Spencer Hastings: Peter az édesapja; Veronica az édesanyja; Melissa a nővére,Toby a barátja.

Emily Fields: Pam az édesanyja.

Aria Montgomery: Ella az édesanyja,Byron az édesapja,Mike az öccse,Ezra (Mr.Fitz) a barátja.

és a saját szereplőm: Rebecca Hill : Katy az édesanyja,Bob az édesapja.

Ezúton is szeretném megköszönni testvéremnek a gyönyörű oldalt, és Nektek pedig az egy nap alatt összegyűlő 250 látogatót!

Az oldal szélén láthatjátok hogy kitettem a kapcsolatfelvételi űrlapot,bárki írhat nekem üzenetet (szívesen fogadom ha vannak ötleteitek a bloghoz) az oldal alján pedig fel tudtok iratkozni az oldalra,hogy mindig láthassátok,mikor van új bejegyzés.

3. rész a 600. látogató,és az 5. feliratkozó után.

De hogy ne unatkozzatok,itt a második rész.

Jó olvasást!

                      

Rosewood - Éjszaka az utcán ; 21:45 perc

Gyorsan megszárítottam a hajam, felkaptam egy melegítő felsőt, és a megbeszélt helyre rohantam. Miközben odafelé tartottam, egyfolytában azon járt az eszem, vajon mit fognak mondani. Biztos voltam benne, hogy ma nagy titokra derül fény számomra, de fogalmam sem volt, hogy mire számítsak.
- Hát eljöttél Rebecca. - mosolygott rám Hanna, miközben a haját hátra simította.
- Igen, itt vagyok. Bár a délutáni viselkedésed után, nem érdemelted volna meg, hogy eljöjjek. - majd neki hátat fordítva köszöntem a többieknek.
- Azt mondtátok beszélnünk kell, akkor hajrá. Mondjátok miről van szó.
- Ez nem olyan egyszerű - mondta Spencer, és fejét lesújtotta.
-Rebecca, az a helyzet, hogy mi pontosan tudjuk ki az az A. Vagyis nem tudjuk.. vagyis.. na jó,nekem ez nem megy, valaki más mondja el neki. - mondta Hanna,majd Spencerre  nézett.
- Na jó,majd én. Becky, az az igazság, hogy minket régóta SMS-kel zaklat,egy bizonyos A. Mi sem tudjuk,hogy ki ő, szerintem senki sem tudja,csakis saját maga.
Egyszerűen képtelen voltam felfogni amit hallottam. Hogy zaklató? Akkor miért nem fordultak a rendrséghez?
Amikor ezt elmondtam a lányoknak, ők mind nagyon elutasítóak voltak. Rendőrségről hallani sem akartak.
Nekem a hallottak túl soknak bizonyultak, és azzal, hogy "Majd jelentkezem" elköszöntem tőlük.
Hazafelé már hűvös volt az idő, a szél is fújt. A telefonom egyszer csak üzenet jelző hangot adott ki. Meglepődve néztem meg, vajon ki lehet az.
Az SMS-ben ez állt : "NE FÉLJ TŐLEM, NEM BÁNTOK SENKIT, CSAK AZT, AKI MEGÉRDEMLI - A".
Miután elolvastam, a lehető leggyorsabban elkezdem futni a járdán, ami a házunkhoz vezetett.
Már az otthonom előtt jártam, amikor egy szirénázó mentő autó ment el mellettem.
Nagyon megijedtem, éppen ezért telefonáltam körbe, hogy vajon kihez ment. Nagy baj történhetett.

Rosewood - Hastings ház ; 07:04 perc

Korán reggel van, én mégis Spencerhez sietek. Kopogtatok az ajtón,mégsem kapok választ,így hát bemegyek.
A konyhában találom Spencert, aki épp kávét főz.
- Te jó ég, de megijesztettél.- szólt hozzám mogorván.
- Spencer...
- Ne mondj semmit. - folytotta belém a szót. - Toby már jobban van. Nincs életveszélyben.
- De mégis mi történt? -kérdeztem.
- A' megmondta,amíg Tobyval vagyok,addig bármikor baja eshet.
Nem tudtam mit válaszolni. Spencer lehajtotta a fejét,és kevergette a kávéját.
- Hé,Spenc! Nyugi. Minden oké lesz. Rendben?
Válasza csak egy vállvonás volt,és könny csordult ki a szeméből.

Rosewood - Gimnázium ; 10:34 perc

Sétáltam a folyosón,majd láttam egy szemüveges,fehér bottal közlekedő lányt. Vak. Minden bizonnyal vak.

Gondoltam oda mentem hozzá,bemutatkozok neki.

- Szia,Becky vagyok. - próbáltam minél kedvesebb hangon köszönteni őt.

- Szia. Jenna. Ne haragudj,de sietek. Majd máskor beszélgetünk. 

Hát,kedves fogadtatás. Még szinte senkit nem ismerek itt,próbálok barátkozni,de még ez sem megy.

Rosewood - Hill ház; 18:56 perc

Végre hazaértem. A mai nap nagyon hosszú volt. A suliban szakkörökre jelentkeztem,és összeszedtem egy-két havert.Most fekszem a szobában és a plafont bámulom. A házi feladat még várhat. 

Csak pár perc telt el,mire hallottam,hogy kopogtatnak az ajtón. Felálltam az ágyról és kinyitottam. 

- Helló,Mike vagyok,Aria öccse. Csak be akartam mutatkozni. A nővérem mondta,hogy itt laksz,és anyukád engedett be,azt mondta,nyugodtan jöjjek fel.

Ó! Egy helyes fiú,és átjött hozzám. Mekkora mázli. 

Behívtam őt,leültünk az ágyra,és sokáig beszélgettünk,és nevettünk. Rájöttem,mennyire aranyos srác.

Már kilenc körül járhatott az idő amikor Mike felállt az ágyról,és azt mondta mennie kell.

- Nem maradsz még egy kicsit? Olyan jól érzem magam veled.

- Sajnálom,de nem maradhatok. De esetleg holnap suli után találkozunk? Van kedved beülni mondjuk vacsorázni?

- Ezt most vegyem egy randi meghívásnak? - kacsintottam rá.

- Vedd annak. Akkor holnap.

Lekísértem őt a földszintre,és két baráti puszival elköszöntünk egymástól.

Nagyon boldog voltam. Végre egy normális srác,és itt lakik két utcával arrébb. A szívem már most hevesen vert,amikor a holnapi randira gondoltam.

Visszamentem a szobába,megütött a hűvös levegő. Az ablakom nyitva,az asztalomon egy tál sütemény,rajta egy darab üdvözlő papír szerűség. Odamentem, megnéztem mi van ráírva. 

"MOST MÁR TUDOM HOL LAKSZ. - A".