Jó olvasást!
Rosewood - Rosewoodi Kórház 23:20 perc
Életben maradt. Még él. Ebben az esetben A-nek nem volt igaza.
Nem értem,hogy miért zavart Mike,egy őrültnek aki engem üldöz.
A szülei már kifaggattak. Elmondtam nekik azt,amit a szüleim a rendőröknek.A lányok mind biztattak ugyan úgy mint Ariat,hogy nem lesz semmi gond.Lassan éjfél. Ideje lenne haza mennem. Egy biztos ; holnap suli kizárva.Itt leszek végig az az ember mellett,akit szeretek.
Rosewood - Hill ház ; 07:56 perc
Ülök az ágyamban,és a falat bámulom. Nem tudom feldolgozni azt ami történt. Még azt sem élvezhettem ki,hogy van egy fiú,aki tényleg magamért szeret.
A szüleim körülbelül már egy órája elmentek dolgozni. Egyedül vagyok itthon. Ezután valaki csengetett. Magamra tekertem a takarómat,és lassan lementem a lépcsőn és ajtót nyitottam.
Ott állt egy kék ruhás,postás szerű valaki.
- Jó napot,én Rebecca Hillt keresem,Ön az? - kérdezte,és egy átvételi lapot nyújtott felém.
- Igen - válaszoltam,és aláírtam a papírt.
Az ajtót köszönés nélkül becsuktam,és a nappaliba mentem. Leültem a bézs színű kanapéra,és kíváncsian nyitottam ki a csomagot. A tartalma nem volt más,mint egy DVD,és egy cetli.
"ISMERD MEG JOBBAN A BARÁTODAT! A-."
Betettem a lejátszóba a lemezt,elindítottam,és hátra dőltem a kanapén.
A képernyőn Mike jelent meg,mellette egy másik fiúval.. Beazonosítani nem tudtam pontosan,hogy a felvétel hol készült.
- Fogadjunk,hogy nem mered megtenni - mondta nevetve az ismeretlen srác.
- Te ezt miből gondolod? Ötven dolcsiért simán megcsinálom. - válaszolta Mike nevetve. - Hol is lakik pontosan?
A fiú ezután mondott egy házcímet. A miénket. Ránéztem a felvétel sarkán lévő dátumra. Ez azon a napon készült,mikor ideköltöztünk
- Ezt beleteszed a táskájába,és ráhívod a zsarukat. Ha megteszed tiéd az 50 dollár. Még ötvenet adok,ha le tudod őt fektetni - mondta nevetve a fiú.
A következő felvételsor már Mike szobáját mutatta,és őt ahogyan telefonon beszélt valakivel.
- Igen,megtettem. - válaszolt az ismeretlen hívónak. - Úgy ahogy mondtad. Beletettem a táskájába,és megpróbáltam elcsábítani. De az nem ment,mindegy is,a lényeg,hogy megnyertem a fogadást. Hozhatod a pénzt, öregem.
Most már teljesen összeállt a kép. Az ember,akit azt hittem ismerek,most össze törte a szívemet. Úgy,mint még soha senki. A drogot ő tette a táskámba,és ő volt az,aki elkábított azon az éjszakán. Egy tragédia után most még egy. Nem tudom,most mit tegyek. Ekkor megcsörrent a telefonom. Aria hívott.
- Szia,Mike felébredt,gyere be veled akar beszélni.
Egy szót sem szóltam,rohantam fel az emeletre,hogy minél gyorsabban összekészüljek,és mehessek a kórházba.
Rosewood - Rosewoodi Kórház; 09:36 perc
Amikor odaértem,egyből bementem a szobába. Mikor beléptem rám mosolygott. Nem tudtam viszonozni.
Leültem az ágya mellett lévő székre,és szememet szigorúan rászegeztem.
- Beszélnünk kell - mondtam neki,és könny szökött a szemebe. - Tudom,hogy fogadtál az egyik haveroddal. Az is fogadásból történt,hogy eljöttél hozzám. Még csak nem is a nővéredtől tudtad,hogy hol lakunk.
- Becky,el akartam mondani. Azért indultam el hozzátok. A házatokig értem el,kinyitottam a kaput... ez az utolsó emlékem - mondta,és megfogta a kezem. - Tudom,hogy hülyeség volt ezt csinálnom,én nagyon sajnálom,kérlek bocsáss meg! - keze egyre erősebben szorította az enyémet.
- Ez nekem nem fog menni Mike. Hazudtál nekem,átvertél. Az érzéseimmel játszottál. Végeztem. Nekünk nincs közös jövőnk. - mondtam sírva,felálltam a székről,és elindultam az ajtó felé.
- Szeretlek Becky! Érted? Szeretlek! - ordította utánam,és hallottam,hogy a fájdalom szólt belőle.
Egy utolsó mondat erejéig hátra fordultam.
- Én is téged.
Kiléptem az ajtón,a falnak dőltem. Kezeimet arcomba temettem,és sírtam. Úgy,mint még soha.
Aria ekkor lépett a folyosóra. Odafutott hozzám,és egyből megkérdezte,hogy mi a baj.
- Most nem tudom elmondani.
- Megértelek,látom,hogy valami nagyon fáj. De délután átmegyek,és elmondod,rendben? - mondta,majd megölelt.
Tudtam,hogy benne megbízhatok. Megbeszéltük,hogy délután átjön,és megmagyarázom neki,hogy mi történt.
Elindultam hazafelé. Kiléptem a kórház szürke ajtaján,és egyből megérintett a friss nyári levegő.
A járdán indultam el,és jött velem szembe egy ismerős arcú fiatal fiú. A haja szőke volt, és a lábai izmosak.
Ő is bámult rám. Elhaladtunk egymás mellett. Pár lépés után éreztem,ahogyan egy kéz a vállamhoz ér.
- Ne haragudj,ismerjük egymást? - fordultam hátra,és automatikusan megkérdeztem.
- Biztosan,hisz' annyira néztél engem - nevette el magát. - Jason DiLaurentis vagyok,örülök,hogy megismertelek kedves...
- Becky. - válaszoltam,és visszamosolyogtam.
- Van kedved eljönni velem valahová? - kérdezte.
- Ne haragudj,de van programom mára.
- Értem,de azért ezt odaadom,és ha van kedved találkozni hívj fel - mondta,és a kezembe nyomott egy papírdarabot.
Felnéztem,de akkorra már nem volt ott. A papírt beraktam a táskámba,és folytattam az utam hazafelé.
Már az utcánkban jártam,és nemsokára odaértem a házunkhoz.
Rosewood - Hill ház ; 11:30 perc
Elővettem a kulcsot,kinyitottam az ajtót és bementem. Összepakoltam mindent a nappaliban,és felmentem a szobámba. Dél van,ebédelnem kéne.
Eszembe jutott,hogy Jason száma itt van a táskámban,viszont még nincs erőm őt felhívni. Nagyon fáj ami történt. Vagy talán segítene elfelejteni mindent? Ez is egy lehetséges ötlet.
Elővettem a cetlit,a telefonomba bepötyögtem a számot,rányomtam a hívás gombra,és fülemhez emeltem.
Felvette a telefont,megkérdezte,hogy kivel beszél.
- Szia Jason,Becky vagyok. Azért hívlak,hogy nincs-e kedved együtt ebédelni.
- Ó,Becky,örülök,hogy hívsz. Persze,én is hívtalak volna,de nem tudtam a számod - nevetett,és megkérdezte,hová menjünk.
- Én még annyira nem ismerem a környéket,válassz te valami jó helyet. - mondtam.
Megadtam neki a házszámunkat,mert azt mondta,eljön értem autóval.
Kiválasztottam egy lenge nyári ruhát,egy fekete szandállal,hajamat copfba összefogtam. A barna csillagos táskámat választottam,lementem az emeletről,kimentem,és becsuktam magam után az ajtót.
Jason körülbelül egy óra táján érkezett meg. Beültem mellé az autóba,és elindultunk.
Rosewood - Stainless Claw étterem ; 13:09 perc
Egy nagyon kellemes hely fogadott. Leültünk egy kinti asztalhoz,hiszen bent ezt a hőséget nehezen lehet elviselni. A szél enyhén lengedezett.- Örülök hogy hívtál - mondta Jason és rám mosolygott.
Mindketten az aznapi ajánlott menüt rendeltük. Ez előételből,főételből és desszertből állt.
Ebédeltünk,közben beszélgettünk.
- Mikor költöztetek ide és miért? - kérdezte,s mutogatott a villájával.
- Pár napja. Apámnak tönkre ment a vállalatja,ezért kénytelenek voltunk a nagyvárosból egy kisebbe költözni,ahol kevésbé drága minden.
- Megértelek. Kérsz még valamit? - kérdezte,és megtörölte a száját a szalvétával.
- Nem,köszönöm. - mondtam.
Jason udvariasan kitette az asztalra a pénzt,odajött hozzám,kihúzta a székem,hogy fel tudjak állni.
Visszamentünk az autóhoz,és beültünk. A kulcsot nem fordította el. Felém fordult.
- Nagyon jól éreztem magam veled. Van kedved máskor is találkozni? - kérdezte,és szája mosolyra húzódott.
Először fogalmam sem volt,hogy mit válaszoljak, hiszen a szívemben még mindig ott volt Mike,az eszem viszont azt súgta,hogy felejtsem őt el. Éppen azért válaszoltam így.
- Persze,szívesen találkoznék veled többször is.
Elővettem egy darab papírt,Jasontól kértem egy tollat. Felírtam a számom,és oda adtam neki.
- Majd hívj,amikor gondolod.
A papírt a pénztárcájába rakta,az autót elindította,és elindultunk hazafelé.
Rosewood - Hill ház; 15:40 perc
Kiszálltam az autóból,és bementem a házba. Anyu már otthon volt. Köszöntem neki,ő megkérdezte,hogy hogy telt a napom,de nem válaszoltam semmit.
Felmentem a szobámba,és épp mikor lefeküdtem az ágyra,megcsörrent a telefonom. Aria volt azt.
- Szia,otthon vagy? - kérdezte.
- Szia ,persze. Most ráérsz? Átjöhetnél.
- Épp azt akartam kérdezni,hogy mehetek-e. De akkor indulok, 10 perc és ott vagyok.
Majd letette a telefont. Elkezdtem rendet tenni a szobámba,hogy mire jön,ne lássa ezt a rumlit.
Ideért. Nem csengetett,én észre sem vettem ahogy bejött a házba,csak ahogy már a szobám ajtajában volt.
Köszönt,és leült az ágyra.
- Na szóval mesélj. - mondta,és rám nézett a nagy,kíváncsi szemeivel.
Szóról szóra elmondtam neki,hogy mi történt. Nem tudott megszólalni.
- Ezt nem tehette meg veled.
- De látod,hogy megtette.
A fejem lehajtottam. Aria odajött,azt mondta,minden rendben lesz. Ezt elhittem neki. A mai Jasonnel töltött órák után elhiszem,hogy minden helyre jön.
Este felé járt már az idő,és kint sötétedett. Aria azt mondta mennie kell,Ezránál tölti az estét.
Elköszönt,én lekísértem őt az ajtóig.
Amikor kilépett az ajtón,abban a pillanatban érkezett egy SMS. Félve nyitottam meg.
"VAGY MIKEAL VAGY, VAGY FELNYOMOM ŐT A RENDŐRSÉGEN. A DÖNTÉS A TIÉD! A-"
Ezt az SMS-t nem egészen értem.
Elindultam a szobámba,de a a küszöbön megtorpantam. A cuccaim össze vissza voltak dobálva.
Semmi sem tűnt el. Kivéve egy dolgot. A lemez,amin Mike drogot fogad el.
Amivel bárki bizonyítani tudja bűnösségét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése