II.\12.rész

Sziasztok! :)
Máris hoztam egy új részt,remélem ez is tetszeni fog Nektek. Iratkozzatok fel,írjatok megjegyzéseket,és használjátok a tetszik/nem tetszik gombokat. Az ez után következő rész már a fejezetzáró,tele izgalmakkal és fordulatokkal,ezért is érdemes nyomon követni a történéseket. Jó olvasást Mindenkinek! :)

Rosewood - Rosewoodi Kórház; 09:02perc

- Köszönöm - mondtam az orvosnak,aki elégedetten mosolygott rám
Felálltam a székről,és elhagytam az orvosi rendelőt. Ahogy kiléptem a kijárati ajtón,ismét megcsapta az arcomat a csípős levegő,és a lengedező szél. Azon gondolkozom,hogy hogy történhetett ez az egész. El sem hiszem,egyszerűen ez nem lehet igaz. Vajon Jason mit fog szólni?

Ahogy egyre közelebb értem az otthonomhoz,hevesebben vert a szívem. Visszamegyek egy teljesen egyszerű vizsgálatra,és közlik velem,hogy állapotos vagyok.
- Megjöttem - kiáltottam ,mikor hazaértem.
Becsuktam magam mögött az ajtót.
- Szia kincsem - szólt Jason,és nyomott egy puszit a homlokomra - Na,mi volt?
- Igazából semmi,de valamiről feltétlenül beszélnünk kell. Gyere,ülj le. Kettőnkről van szó.
- Azt hiszem tudom miről beszélsz - mondta,majd lehajtotta a fejét és úgy folytatta - Nagyon sajnálom amit tettem. Egy félreértés volt,és egy hatalmas hiba. Csak téged szeretlek,és Natalie semmit sem jelentett a számomra.
- Mégis miről beszélsz? Mi van Natalieval?
Szavai nagyon megleptek. Össze kavarodtak a fejemben a gondolatok. Felálltam a székről,és követeltem,hogy mondja meg miről beszél.
Amikor kimondta,hogy hűtlen volt,mintha ezer tőrrel szúrtak volna szívem. Könnyeim folytak,nem tudtam,hogy mitévő lehetnék.
- Takarodj a szemem elől! Egy hónapig viszonyod volt mögöttem,és A- nek is igaza volt,te hazudtál nekem! És még fel voltál háborodba,hogy Mike megcsókolt? Hányingerem van tőled!
Ekkor megszólalt a telefonja,ő pedig rögtön érte nyúlt.
- Ez mi? - kérdezte,majd felém mutatta a kijelzőt.
"Gratulálok az apukának! -A"
- Mi közöd van hozzá?
- Becky,te állapotos vagy?
Nem válaszoltam. Megfogta a karomat és magához húzott.
- Igen - böktem ki - De ne hidd,hogy ez sokáig így marad. Nem tartjuk meg.
- Nem dönthetsz egyedül - mondta felháborodottan.
- Tűnj el ,hagyj békén,majd én eldöntöm mi lesz.
- Szeretlek.
- Szerinted el is hiszem? - kérdeztem - Majd a cuccaidért gyere vissza.
Hátat fordított. Láttam,hogy az ő szeme sarkában is megjelentek a könnycseppek.
Legszívesebben azt mondtam volna,hogy "Maradj,kérlek!",de nem tehettem. Leültem a konyhaasztalhoz,arcomat kezeimbe temettem. Ez a nap nem is lehetne már ennél rosszabb.

Pár órával később

Muszáj magam összeszednem,már csak azért is,hogy ne kelljen senkinek magyarázkodnom,hogy miért vagyok ilyen letört. Ki kell itthonról mozdulnom,el kell terelnem a gondolataimat,bár legszívesebben csak sírnék. Anyu még nincs itthon,biztos a kávézóban van. 

Odaléptem a táskámhoz,és elővettem a tegnap talált gyűrűt. A fülemhez emeltem a telefont,majd az ügyvédet tárcsáztam.
- Halló,ö... Jó napot Rebecca vagyok,Bob Hill lánya. Lehetséges lenne,hogy most azonnal bemehessek az édesapámhoz és beszélhessek vele?

***
Az ügyvéd azt mondta,az ő jelenlétében akár már most is bemehetek apuhoz. Öltöztem is,és elindultam. Féltem,hogy mi lesz,hogy apu olyat mond,amire nem vagyok felkészülve.

Az ügyvédnővel megbeszéltük,hogy a börtön bejárata előtt találkozunk,és ez így is történt. 

A hosszú folyosókon végigmenve még mindig nem hittem el,hogy az én édesapám is itt van,az elzárt,rossz erkölcsű bűnözők közt. Amikor beléptünk az ajtón,apu már ott ült,a kis fa asztal melett lévő egyik széken. Arca megviselt volt.

- Szia apu - mondtam,majd megöleltem.

Az őr rögtön rám is szólt,hogy nem szabad,de nem igazán érdekelt.

- Hogy vagy? 

- Egyre rosszabbul - mondta - Nagyon nehezen viselem a bezártságot. De el sem hiszed,mekkora erőt adtál most,hogy bejöttél hozzám. 

- De hidd el tudom - válaszoltam - Csúnyán váltunk el múltkor,és csak hogy tudd,márnem haragszom.

- Ennek örülök,de hogyhogy bejöttél hozzám?

- Meg szerettem volna valamit kérdezni,még pedig hogy hogyan került a gyűrűd Jasonék nyaralójába. 

Nem válaszolt rögtön,csak egy percnyi néma csend után.

- Zálogházba adtam. Amikor Rosewoodba költöztünk,nagyon kellett a pénz. Tud róla anyád is. Nem volt más lehetőség. Valamiből kellett kenyeret tenni az asztalra. Jason pedig bisztos megvette,vagy ilyesmi,gondolom én. 

Tehát ennyi? Ezért aggódtam? Hatalmas kő esett le a szívemről. Tudtam,mit kell tennem.

- Itt van apu,tedd el. Amikor nagyon nehéz idebennt,szorítsd meg,és gondolj ránk.

- Úgy lesz,kincsem.
Nehéz szívvel,de el kellett búcsúznom aputól,hiszen a megadott idő is végére ért. A biztonsági őr kikísért,az ügyvédnő kezet fogott velem,majd elköszönt.
Egyedül,magányosan indultam el hazafelé. Az út hosszú,és lehet,csak rosszabbul fogom magam érezni a gondolataimba mélyedve. Mégsem ültem fel sem egy buszra,s nem fogtam egy taxit sem.
Vajon miért tette ezt velem Jason? Egy hónapon keresztül hazudott,nem mondta el,hogy egy másik lány is van az életében, ráadásul most itt van egy pici is a szívem alatt. Fogalmam sincs,mit kell tennem. Egyedül vagyok. Magányosan.
Amikor már majdnem beértem az utcánkba,megláttam a zálogházat. Megálltam. Bemenjek,és megkérdezzem,hogy ki vette ki az apám gyűrűjét? Valami hirtelen felindulásból indultam el,majd mentem be az üzletbe. Régi poros antik darabok mindenütt. Szokatlan ez a hely.
- Segíthetek? - kérdezte az eladó,aki egy nagyon aranyos srác volt.
- Szia,szeretnék egy szívességet kérni tőled - mondtam - Megtudod nekem mondani,hogy a Bob Hill által beadott gyűrűt ki vette meg?
- Azta,nem lacafacázol - viccelődött - Neked szívesen segítek,mivel hogy nem tehetnék ilyet,csak megjegyzem.
Kicsit primitív.
- Meg adod a számod? - kérdezte,miközben a papírok közt kutatott - Ez az ára.
Nem gondolkodtam,egyértelmű volt,hogy ha ezért megtudom,amit szeretnék,akkor megadom neki.
Egy kis cetlire leírtama számom,egy tollal,amit a pultról vettem el,viszont amit ezután mondott,arra egyáltalán nem is számítottam.
- Aki megvette,annak a neve... Rebecca Hill.